Az arcápolási termékek elődei - a ránctalanító arcpántok
A „zero waste” (hulladékmentes élet) reneszánsza ellenére, egészen érthetetlen módon, ismét ellepték az Internetet az olyan arcápolási termékek, szemkörnyékápolók, amelyek különböző géles lében úszó papír alapú maszkok és állpántok. Ezek általában nedvességmegkötő, fehérítő, vagy „anti-aging” hatást ígérnek és egy alkalom után szigorúan eldobandóak.
Több száz éve rendszeresen az alapvető arcápolási termékek, szemkörnyékápolók mellett előkerülnek a különböző hasonló hevederek, szalagok és állpántok. Korábban textilből, ma már papírból.
De mik ezek a különleges arcápolási termékek?
A fizikai kontúrozás e formái a tónusát vesztett nyaki izmok és toka feszesítését épp úgy megkísérelték felszámolni, mint a homlok vízszintes ráncait, a száj körüli „cigaretta” ráncokat, akárcsak a szemkörnyékápolók - a szem körüli töréseket, a szemöldökök közötti glabella redőket, sőt, még a szem alatti folyadékgyülemet is.
Az eljárást már az 1800-as évek közepétől alkalmazták francia, brit és amerikai szalonokban, ahol tápláló krémekkel, elektromos izomstimulációval és keringésfokozó vibrációs masszázs gépekkel igyekeztek a hatást fokozni. Az 1900-as évek elejétől számtalan otthoni használatra kifejlesztett hevedert kínáltak a vezető kozmetikai vállalatok. Ezek egyre finomabb anyagokból készültek, a kényelmes nappali és éjszakai viselet érdekében.
1902-ben szabadalmaztatásra került egy homlok és egy állpánt, mint arcápolási termékek melyeket Eleanor Adair, a kor egyik leghíresebb szépészeti szakembere londoni, párizsi és new yorki szalonjában kézi munkával és elektromossággal kombinált, továbbá speciális, keringésfokozó bőrtonikkal, „keleti izomolajjal és bőrtáplálóval” egészített ki. 1950-ben a Dorothy Gray Salon pántos kezelését vörös fénnyel egészítette ki, az ajánlás szerint száraz, vízhiányos és ráncoktól tört arcok regenerálására. 1929-ben Dr. Monteil Párizsban, a kor legfőbb kozmetikai őrületének megfelelve piacra dobta radioaktív pántjait és hevedereit. Mágikusnak vélt hatását a bennük lelhető rádium-bromidtól és tórium-kloridtól remélték, melyeknek vitalizáló, „delejező” hatást tulajdonítottak.
Mi ezzel a gond?
A korai arcápolási termékek, szemkörnyékápolók, arcmaszkok környezetszennyező hatásán túl egyéb gond nincs velük, ha tiszta, értelmezhető anyagokat közvetítenek a bőr felé. Egyszeri használhatóságuk azt sugallja, hogy intenzívebb hatást gyakorolhatnak, mint egy krém. Ha csak a hám gyors hidratálása, vagy az arc hűsítése a cél, akkor ez jó esetben el is érhető a következő tisztálkodásig.
Ha az ilyen típusú arcápolási termékek és szemkörnyékápolók használatától fehéredést, a „whitening” hatást várjuk, ahhoz néhány rekesznyi maszkot érdemes lesz beszerezni a következő hónapokra. Merthogy ebben az esetben egy maszk nem maszk, de fontos lesz erre az időre a „zero waste” szemléletet is a szögre akasztani!
